Halihó!

A mai napon nagy örömünkre szolgált, hogy egyszerre két vendég ült le velünk egy asztalhoz, a célból, hogy górcső alá vegyük: ki - hogyan -miképpen élte meg óvodáskorát! Szluha Krisztina, kommunikáció-és Paksi Adrienn francia szakos első éves hallgatókról van szó, akikkel főként az ovis-szerelmek témáját jártuk körül. Amikor  a jelenlevők előtt feltártam a nagy titkot, miszerint volt egy lány az óvodában, akivel sülve-főve együtt voltunk, és  hogy egészen 2003-ig jártam hozzá locsolni, Kriszti is megnyílt előttünk! Elmondta, hogy nem olyan régen összefutott kisgyermekkori szerelmével, akivel alig ismerték meg egymást. Azon a véleményen van, hogy talán jobb lett volna, ha nem is találkoztak volna, és egy szép emléknek maradnak meg egymásnak. 

Tárgyaltunk még a jelekről is. Egyeseknek ugyanis megadatott, hogy saját maga válassza ki, mi legyen a "megkülönböztető jele". Itt most tessék Adrira gondolni, aki egy közkedvelt jelecskét, a napocskát választhatta  ki óvónő édesanyja révén. Krisztina utálta az esernyőcskét, ami neki jutott, mert szerinte nehéz volt lerajzolni. Gabennek a labdácska, nekem pedig eleinte egy asztalka, később egy székecske volt a szignumom.

Holnap Föld napja, tehát a téma adott! :)

Tessék e-maileket küldeni a rantottaa@gmail.com-ra, ide a blogra pedig jól esne "még több" comment.

Ennyit mára, sziasztok!

holnap reggel 8 óra!